A rendszerszemlélet olyan pszichológiai megközelítés, amely az egyént nem elszigetelten, hanem kapcsolati hálójában — elsősorban a családi és párkapcsolati rendszerében — vizsgálja. A megközelítés abból indul ki, hogy a viselkedés, érzelmek és problémák gyakran nem csupán az egyén belső világából fakadnak, hanem a kapcsolati dinamika és kommunikációs minták következményei is lehetnek. A rendszerszemlélet célja, hogy feltárja ezeket a kölcsönhatásokat, és elősegítse az érintettek közötti megértést és változást.
A megoldásfókuszú szemlélet szerint nem szükséges ismernünk a probléma részleteit ahhoz, hogy megoldásokat találjunk rá. Az erősségek, erőforrások feltárása, a már működő jó mintázatok, viselkedések tudatosítása és megerősítése, az apró változások felismerése révén éri el a kívánt változást. A vágyak, célok minél részletesebb feltérképezése, az ehhez szükséges lépések kidolgozása is fontos részét képezik a megoldásfókuszú folyamatnak.
A resztoratív szemlélet célja a kapcsolatok és közösségek erősítése a normaszegések, konfliktusok csökkentése és elkerülése érdekében. Fókusza továbbá a szabályszegések következtében az érintett közösségben megsérült kapcsolatok helyreállítása, továbbá a bűncselekmények áldozataiban keletkező trauma feldolgozásának támogatása, a jóvátétel, valamint a reintegráció segítése valamennyi érintett esetében. A resztoratív szemlélet a szabályszegést a közösség és az elkövető közötti konfliktusként értelmezi, ezért legfőbb célnak a konfliktus következtében kialakult szükségletek tisztázását, és a károk helyreállítását tartja. Ennek során kiemelt hangsúlyt kap, hogy a kárt okozó személy vállaljon aktívan felelősséget tettéért, és ajánljon fel valamilyen jóvátételt az érintetteknek.
A szimbólumterápia olyan módszer, amelyben relaxált állapotban belső képekkel dolgozunk. A képzeleti munka során a szimbólumok segítségével a tudattalan pszichés tartalmak átdolgozása történik, így segítve elő a változást.